„Azon törtem a fejem, hogyan tudnék összekaparni egy árva NB I-es meccset” – a paksi hős a Mandinernek

Azért nem mindennap történik egy csatár életében olyan, hogy négy gólt lő egy meccsen, ráadásul a nevelőklubja ellen… Nem akármilyen sztori!

Persze, nagyon boldog vagyok, hogy ennyire jól összeállt minden, és hogy pont az Újpest ellen, de ebben rengeteg melója volt a csapatnak is. Mondhatni, én a szerencsés végén vagyok a dolgoknak ilyen szempontból – itt, Pakson eleve nagyon hálás szerep csatárként focizni, hiszen mindenki rengeteget tesz azért, hogy támadásban ennyire eredményesek legyünk. Most külön öröm, hogy így jöttek ki rám a helyzetek, és sikerült is élnem velük, de az első továbbra is az együttes és a közös célok elérése. 

A lefújás után készült egy emlékezetes fotó is a négy labdával, kikerül majd a falra bekeretezve?

Megvan bizony, azt a Nemzeti Sport-címlapot külön eltettük, még nem volt rá időm, de amint odaérek, tuti, hogy kirakom a falamra!

Megy a Paks szekere, jönnek a gólok is folyamatosan kettesével, hármasával, négyesével – a sportközhely szerint az egy nullás győzelmek papíron pont ugyanannyit érnek, mint a 6–1, de lélektanilag azért mégiscsak egészen más.

Nézzük onnan, hogy eleve jó állapotban vagyunk, elég jól is kezdtük a tavaszi szezont (hét bajnokiból öt győzelem, két döntetlen – a szerk.), ami érződött a legutóbbi mérkőzés közben is. Már az első félidőben is jól ment a játék, akkor ez még csak egy góllal párosult, de tudtuk, jó az út, ezt kell folytatni, és meg is lett az eredménye. Nagyon fontos, hogy a közeljövőben is ezt a hozzáállást tudjuk tartani, mert minden csapat életében vannak hullámvölgyek – biztosan lesznek nálunk is. Arra kell törekednünk, hogy ezzel a mentalitással minél jobban lerövidítsük a nehezebb időszakokat. 

Szokatlanul nagy és minőségi a merítés csatárfronton Pakson, hiszen ön mellett ott van még Ádám Martin, Böde Dániel és Könyves Norbert is. Voltak olyan előzetes félelmek, hogy a sok dudás nehogy „kioltsa” egymást, de egyelőre ennek az ellenkezője látszik.

Egyértelműen úgy érzem, a csapat hasznára válik, hogy ennyi klasszikus csatár van a keretben. Nyilván Bognár György is nagyon jól keveri a lapokat e téren, de egymásnak is sokat tudunk segíteni: akár együtt vagyunk a pályán, akár csereként váltjuk a másikat. 

Mindenki egyformán élvezi Bognár György vezetőedző bizalmát?

Szerintem abszolút, külön ki is szokta hangsúlyozni – de az egész csapatra nézve is –, hogy ha bárki kiesik sérülés vagy eltiltás miatt, akkor is van minden posztra több bevethető jó játékosunk. Szóval nemcsak felénk, csatárok felé él a bizalom.

Az ő személye, edzői felfogása és stílusa mennyiben járult hozzá, hogy ekkora lendületet kapott a karrierje? Egyáltalán, mennyire volt könnyű vagy nehéz beilleszkedni a játékrendszerébe? 

Az elején, amikor idekerültem Paksra, nagyon szokatlan volt, hogy ekkora szabadságot kapunk elöl, nem vagyunk bekorlátozva, nincsen minden kőbe vésve és meghatározva, hogy ki, hova, merre és mikor mehet. Gyuri kifejezetten azt kérte, hogy a támadórészre koncentráljunk, és időbe telt ezt megszokni, ráérezni, meg azt a játékstílust is, amit ő szeretne látni a csatároktól. Viszont amint sikerül, és ráérzel, onnantól nagyon jó és élvezhető focit tesz lehetővé – én legalábbis nagyon szeretem ezt a fajta látványos támadófutballt. Egyszóval igen, sokat köszönhetek neki.

Jó hosszú és rögös utat végigjárva, számos alacsonyabb osztályú kitérővel érkezett meg végül a csúcsra, nem fiatalon. Néhány éve például még NB II-es kiesést kellett átélnie a Monorral. Gondolta volna akkor, hogy harmincévesen ilyen idényt produkál majd az NB I-ben, a gólkirályi és a bajnoki címért harcolva? 

Őszintén? 

Már azt is óriási élményként éltem meg, amikor ez végre sikerült hosszú-hosszú vágyakozás után. Viszont menet közben egyre feljebb tolódnak az ember céljai, álmai. Ez velem is így volt, és rengeteget dolgoztam azért, hogy most itt lehessek. 

Volt olyan pontja a pályafutásának, amikor már az is megfordult a fejében, hogy abbahagyja a futballt, és inkább a tanulmányaira koncentrál. Ezzel hogy áll?

Az egyetemi alapdiplomámat már megszereztem a BME műszaki menedzser képzésén, de mivel végül jól alakultak a dolgaim a sportban, ezért azt mondhatom, szerencsére azóta is otthon porosodik a polcomon. Viszont nem tartom kizártnak, hogy a pályafutásom lezárása után egy mesterképzést is elvégzek, de ez sok mindentől függ, és jelen pillanatban azt remélem, ha sor is kerül erre, minél később!

Tizenkét találatnál jár idén minden sorozatban, egyre több szurkoló követeli a válogatottba. Most még nem kapott meghívót, de el-eljátszik azért a gondolattal?

Természetes, hogy szerepel az álmaim között egy válogatott meghívó, szerintem ez minden profi játékosnak ott motoszkál a fejében, nekem is extra motivációt jelent, hogy talán egyszer odakerülhetek. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy ehhez még több jó meccsre és – főként – folyamatos, stabil teljesítményre, illetve formára van szükség. 

Ami a csapatot illeti: valószínűleg klubszimpátiától függetlenül mindenkinek szimpatikus a paksi modell és filozófia. Évről évre színmagyar kerettel mutatnak fityiszt a légiósokkal teletömött riválisoknak, rendre eredményesen. Most is ott vannak a tűz közelében, a dobogón. Mit gondol, összejöhet egyszer a bajnoki cím? Milyen üzenete lenne ennek a magyar futball számára?

Szerintem százból egyszer összejöhet ez is – körülbelül úgy, mint ahogy nekem összejött ez a négy gól egy meccsen. Ha tényleg minden bolygó úgy áll, akkor sikerülhet, de a realitások talaján állva azért tudjuk, hogy nem mi vagyunk a fő esélyesek. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy ezért dolgozunk nap mint nap egyformán keményen. 

Egyetértek. Szerintem amit a paksi klubvezetés csinál évek óta, az önmagában egy remek minta a többi hazai klubnak: noha egy az egyben lemásolni, átvenni ezt nagyon nehéz – vagy talán egyenesen lehetetlen –, de azért egy-egy részterületen igenis lehet rólunk példát venni, amire én személy szerint külön is büszke vagyok!

Nyitókép: MTI/Vasvári Tamás